Ma nagy trauma ért. Kiderült az állatorvosnál, hogy Kócos annyira kan, hogy semennyire! Szuka a kis tündérem! Még szerencse, hogy nem Bercinek kereszteltem szegényt :-)

Természetesen ettől nem szeretem kevésbé. Attól mondjuk egy picit, hogy mielőtt elindultunk, behabzsizott egy csomó kutyahamit és a kocsiban konkrétan lerókázta a kutyáskabátkámat. De annyira nem volt vészes, túlélhető volt. Pedig odafelé még nagyon szépen bírta a kiképzést, visszafelé történt a malőr.

Nem fél viszont az autóba, totál nyugodtan heverészett az ölemben és nézelődött kifelé az ablakon. Szundizott is.

Rájöttem, mivel lehet korlátlan ideig lekötni a figyelmét. Huzakodás! Nagyon szeret bármivel huzakodni, a Tesco előtt ez kiderült. Kínomban egy ágacskával próbáltam, hogy ne lógjon el, de ne kelljen a kocsiban rostokolnia. Tök bevált. Kicsit levezette az energiákat, mert utána volt a szundizás hazafelé.

Csibész ma egyedül volt délután, de nem ez volt neki a furi. Hanem az, hogy Kócos nem volt itthon. Amikor beálltunk az autóval, akkor jött az én oldalamra. Már majdnem büszke voltam, hogy hogy hiányzom neki! Aha, majdnem... Kócos kiugrott az ölemből és már mentek is elfelé. De nem baj, örülök, hogy vigyáz rá és szereti :-)

A vacsi már hiszti nélkül lement, azaz Kócos nem hisztizett a nagyoknak való kajáért. Nyugodtan megkajáltak, azóta csend van. Már amennyire házőrzés közben ez kivitelezhető, hiszen meg kell ugatni mindenkit szorgalmasan. Gyakorolnak :-)